Taiwan swirl

A tömb tetején lévő mintázat taiwan swirl technikával.

Felvágás után :))

Egy újabb design technika, ami nagyon egyszerű, szinte mindenki el tudja készíteni, aki csinált már szappant. Két rákfenéje azonban van a dolognak, melyeket ismét csak a saját bőrömön tapasztaltam meg. Azt azért le kell írnom, hogy minden, általam kipróbált új technika esetében rögtön az első próbálkozást leírom, illetve ezekkel kapcsolatban azt is, hogy mik a tapasztalataim, mit lehetne jobban-másként csinálni  legközelebb, illetve azt is, hogy mi az, ami jól sikerült. :)

Tehát, az egyik buktató az, hogy a masszát nem szabad hagyni idejekorán megkeményedni... Én többször elkövettem már ezt a hibát, amikor designolni szerettem volna. Mikor az alapmassza alapvetően nagyon sűrű, vagy túl gyorsan keményedik, akkor e minták nem tudnak maradéktalanul sikerülni. Ebből a szampontból a titok az, hogy két alapszabályt át kell hágni: az egyik az, hogy az olajok ne legyenek szobahőmérsékletnél melegebbek (tehát ne legyen 40 fokos!!!). A másik szabály, amit nem szabad betartani, hogy a trace 1 állapoton túl nem szabad keverni a masszát (tehát ne írjon!!!). Amint tehát összeállt a lúg és az olajkeverék, már illatosíthatunk, színezhetünk, formázhatunk is! Ha ezt betartjuk, akkor elegendő időnk lesz a designra, nem kell kapkodni. Ezek tehát általánosabb érvényű betartandó eljárási módok, melyek mindenféle design esetében ajánlatosak.

A második buktató (ha ez buktató egyáltalán), hogy kifejezetten a swirl technikák esetében valahogyan el kellene érnünk, hogy a középre csurgatott második, szín le tudjon hatolni alulra, a tömb aljára is is, így a minta végig, lentről felfelé látszódni tudjon. Sajnos, ez csak akkor tud sikerülni, ha elegendően magasról, elegendő mennyiségű masszát tudunk csurgatni. Ahogy a képeken is látszik, ez nekem nem sikerült maradéktalanul, tulajdonképpen középtájon megállt a dolog...:) Ezt három módon tudjuk javítani: az egyik, hogy a színezett massza nagyobb mennyiségű, így az a fele a masszának, amibe csorgatunk már alapvetően nem olyan magas, nagyobb esély van arra, hogy a szíbezett fé lejusson alulra. A második módszerről itt már írtam, ez a "lenyomkodós technika". A harmadik pedig a válaszfalak alkalmazása. Ebben az esetben 2 válaszfal is kell, e kettő közé öntjük a színezett részt, és amikor kész, az egyébként kartonpapírból készült válaszfalakat óvatosan eltávolítjuk. Illetve van még egy, amit én nem tudok megcsinálni, mert állandóan félrecsurgatok...ez pedig, hogy a színezett masszát tényleg jóóó magasról csurgassuk be középre. Ez utóbbi tehát csak kifejezetten jó térlátásúaknak ajánlott ;).

Ha ezek megvannak, akkor a taiwan swirl létrehozásához kell egy üvegbot, mellyel nagyon óvatosan, de határozott mozdulatokkal szabályos mintázatot képezünk a masszában, egészen az aljáig ledugva az üvegbotot. Ez a legizgalmasabb rész, én imádom azt az anyagot, hiszen tulajdonképpen az, hogy milyen mintázat bukkan elő majd felvágáskor, mindig egy kicsit a véletlen műve is...:) Nagyon izgalmas! A rajzolat elkészítésének módját lásd a rajzon.

Hát, jó munkát kívánok!