Karácsony, karácsony...

Tavaly vettünk egy kis lucfenyőt, amit kiültettünk a házunk elé az udvarra, méghozzá azért, hogy ezen túl ő legyen a karácsonyfánk. Tavaly még nagyon kicsi volt, idén már egy picit nagyobb. Nagy szeretettel díszítik a gyerkőcök minden évben, nálunk ez az ő önként vállalt feladatuk. Ők így várják az angyalkákat, hátha tesznek valamit a mi kis karácsonyfánk alá, mikor eljön az este, a sötét, akkor amikor már nincs esély a lelepleződésre... Idén csodálatosan szép időnk volt karácsonykor, ezeket a napokat tulajdonképpen végig a szabadban töltöttük, remélem, hogy húsvétkor nem fogunk cserébe szánkózni, mint két éve...:) (itt)

Idén beújítottunk mézeskalács téren, az ötlet alapvetően az enyém volt, Bendegúz feljavította kicsit. Mi alapvetően a puha mézeskalácsot preferáljuk, bár a tökéletes receptet még nem találtuk meg, ami nekünk van, annak a tésztájával nagyon nehéz bánni...konkrétan törik, nem tudom, hogy miért. Így aztán a cukormázas díszítés idén nem jöhetett szóba. El kellett ugyanis tüntetni a kis szépséghibákat. Így jött az ötlet, hogy mártsuk csokiba. Aztán az újabb ötlet, hogy a fele legyen fehér csokis, a másik fele pedig étcsokis. Az eredmény nagyon finom, a kétféle csoki íze csodásan illik a mézeskalácshoz, ez a süti fogyott el a leghamarabb idén...:) És szerintem nem is néz ki rosszul, vagy legalábbis elég egyedi lett.
Íme:

Mézeskalácsok csokiruhában

Írtam már, hogy megvan a hivatalos engedélyem a szappangyártáshoz, és árusításhoz. :) Ez úton is szeretném megköszönni a buzdításokat, gratulációkat! Ezeken fellelkesülve úgy döntöttem, hogy leírom nektek az engedélyeztetés menetét, ahogy velem/velünk történt. Természetesen nem a száraz ügyéntézésről szeretnék írni, hanem arról, ami sok hozzám hasonló szappankészítő lelkében motoszkál kérdésként.... hogy vajon érdemes-e... Holnap kezdem! :)