Ígértem továbbá, hogy lefotózom az ötszínszappanomat napfényben, szerintem olyan szépek lettek. És még mindig kakaó illatuk van, kicsi kávé beütéssel. Fincsi kávét raktam bele: Lavazza...hmmm....
A gyerkőcökkel is ügyködtünk. :)) Azt úgy élvezik, ha készítünk valamit. És az sem baj, ha nem olyan szép, akkor is örülnek neki. És persze a tágra nyílt szemek, amelyek figyelik a munka folyamatát...az a kedvencen.
Már nem tudom, hogy melyik napon, talán hétfőn, vagy még vasárnap, de készítettünk egy töklámpást. Erre Bendének már régóta fájt a foga. Egyébként nekem is ez volt életem első töklámpása. :)
A szemeket és a szájat, na meg az orrot is Bende saját maga rajzolta, egy picit sem segítettem neki!
Íme, így készült:
Az őszi kert is rejt magában kincseket. Mi elszáradt kukoricát találunk Rékával, és mivel úgysem lehetett sok mindent kezdeni vele, így arra gondoltam, hogy készítek nekik csuhébabát. Réka nagyon örült neki, ki sem adta a kezéből, fotózni sem engedte. :) Aztán később gondosan megfürdette egy lavór vízben, amit persze a baba viszonylag rosszul viselt, konkrétan szétesett szegény. Legközelebb erősebbet csinálok...:)
Mikor Bende meglátta, hogy mi van Réka kezében, ő is rögtön akart egyet magának. :) Kispasi csuhébabát kapott. Sok mindent nem tud vele kezdeni, életében nem játszott még babával, de féltve őrzi a polcon. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése