Mikor blogírásra adtam a fejem, elhatároztam, hogy nemcsak a csillivilliről fogok írni, hanem arról is, hogy hogyan lehet valamit iszonyatosan elbénázni. Mármint ÉN hogyan tudok elbénázni valamit... Itt van például a kenyérsütés, amivel már pár éve kísérletezem. Elsőként a kovászos kenyér sütésével próbálkoztam, rám jellemző módon azzal, amelyik a legbonyolultabbnak tűnt :D. Hiába, a kihívások e,mbere vagyok. Bele is tört a bicskám... Viszont mostmár tudom, hogy milyen hibákat követtem el, és ezeket itt össze is foglalom:
- A meggyúrt tésztát tényleg a lakás legmelegebb helyén kell keleszteni, különben nem kel meg. A kovász valahogy nem úgy viselkedik, mint az élesztő, szerintem kényesebb a hőmérsékletre. Ha valakinak van ebben tapasztalata, vagy nagyobb tudása, szívesen veszem, ha megosztja velem!
- Nem mindegy, hogy mekkora darab kovásznak való tésztát tépünk ki a meggyúrt kenyértésztából. Én eleinte kb. élesztő nagyságú darabokat tettem félre, és ezek bizony kevésnek bizonyultak. Kb. háromszor ennyi kell egy kiló liszthez, tapasztalatom szerint.
- A tésztát sütés előtt még egyszer át kell gyúrni. Én ezt eleinte nem tettem, meg, és van egy sanda gyanúm, hogy talán ezért lettek az első kenyereim kívül kőkemények, belül pedig nyersek. :)
Most hirtelen más nem jut az eszembe, de majd ha igen, akkor bővítem a listát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése