Emulziós krémek

Az előző bejegyzések egyikében az egyszerű körömvirágkrém elkészítését javasoltam azoknak, akik mégcsak most kezdenek belekóstolni a házilag készült krémek, illetve kozmetikumok világába. Ebben a körömvirágkrémben nincsen vízfázis, tulajdonképpen olajat és méhviaszt kell összeolvasztani, majd várni, amíg kihül. Nehéz elrontani, így az elkészítése önbizalmat ad! Még én sem rontottam el...
Ha azonban olyan krémet szeretnénk készíteni, amelyben vízfázis is van, akkor az elkészítés már egy kis odafigyelést, és rákészülést igényel. Azokat a krémeket, amelyekben a zsírfázis és a vízfázist egymással emulziót alkot – emulgeátor(ok) segítségével – emulziós krémeknek hívjuk.
Természetes emulgeátor például a méhviasz, a méz, és az alkohol. Ezek közül a méhviasz többféle krém egyik alapanyaga lehet, tehát az egyik legelterjedtebben használt emulgeátor. Vannak olyan blogok és weboldalak, ahol azt írják, hogy az emulziós krémek megfelelő állagának eléréséhez nem is kell más, csak megfelelő mennyiségű méhviasz, valamint némi fondorlat. A fondorlat a következő: a zsírok/olajok elegyét és a vizes részt kb. azonos hőmérsékletűre kell melegíteni, majd a vizes részt cseppenként, állandó keverés mellett adjuk hozzá a zsírokhoz/olajokhoz. A keverést egészen addig folytatjuk, míg az elegy ki nem hül. Így a két fázis összeáll. Egy darabig legalábbis. Velem megtörtént már, hogy ideig-óráig úgy tűnt, hogy sikerült elegyítenem az anyagokat, aztán szépen lassan elkezdett kiválni a víz...:( Számomra a tanulság az volt, hogy hozzáadott emulgeálószer nélkül az elegy hosszútávon nem marad stabil.
Az emulgeátorok (vagy emulgeálószerek) tehát olyan anyagok, amelyek az olaj és a vízfázis egymásban való eloszlását segítik. Az egyik legegyszerűbben hozzáférhető ilyen hatású anyag a sztearinsav. A lelőhely pedig a gyógyszertár. A gond az lehet, hogy vényköteles, de talán ha szépen mosolygunk a gyógyszertárosra, akkor ad egy kicsit ;) Háát, ilyet is hallottam már, de nem tudom, hogy valóban kivitelezhető-e. :)
A boraxnak is van emulgeáló hatása, és ezt is a gyógyszertárból lehet beszereni. Úgy tudom, hogy a boraxot környezettudatos családanyák penészes fürdőszobák takarítására használják (ebből következik, hogy tartósítószer is, így fertőtleníti is krémjeinket), és közülük sokan azt is mondják, hogy ők ugyan a bőrükre nem kenik. Azt olvastam creativiky oldalán, hogy a legfőbb érv az szokott lenni, hogy nagy mennyiségban (talán 8g) már mérgezéses tüneteket okoz, és a kiürülés is lassú. Én nem tudom, hogy a bőrön át hogy szívódik fel a borax, vagy hogy nem, de a 8g az nagyon sok, és ez szájon át bevett mennyiségre vonatkozik. Egy szó mint száz: a házilag készített krémekhez kis mennyiségben ajánlják a használatát, de a natúrkozmetikumok hívei nem szeretik.
Végül, de nem utolsó sorban (sőt!!) ott van a lecitin. A lecitin különböző foszfolipidek keveréke. A foszfolipidek amfoter tulajdonsággal rendelkeznek, ezért jó emulgeálószer a lecitin. A lecitin egyébként minden sejtünkben megtalálható, a sejtmembrán felépítésében vesz részt, valamint több egyéb jótékony hatása is van (neki is, és a belőlle keletkező molekuláknak is), de erre nyilván felesleges most kitérni. Többféle étel tartalmaz természetes lecitint, ezekből a kozmetikumok készítésének szempontjából a szójaolaj és a napraforgóolaj fontos (ja, és a tojás, de azt krémekbe nem tesszük, mert romlékony). A lysolecitin – amely a cosmio.hu-n kapható – egy olyan anyag, amelyben a lecitin emulgeáló tulajdonságait kedvezőbbé teszik azzal, hogy egy enzim segítségével növelik az anyag hidrofil (vízoldható) részét. Ja igen, a lecitinnek még tartósító hatása is van. Én egyébként ezt a lysolecitint használom, és nagyon jól működik! :)