Dezodorok készítése

Visszatért a meleg, és reméljük, hogy amíg csak lehet, velünk is marad. A nagy meleg azonban izzadással is jár, amelynek intenzítása igencsak egyénfüggő. Ma már tudjuk, hogy az izzadást megakadályozni butaság, hiszen ez nemcsak hűt a nagy melegben, de egy fontos méregtelenítő folyamata is a szervezetnek. Gondoljunk csak bele, amikor szaunázunk, akkor bezzeg fogcsikorgatva ülünk a 40-50 fokban, és izzadni akarunk. Persze, a szauna az más, tudom, a hétköznapokban senki sem akar büdösen grasszálni... Elő tehát a dezodorral, ami nyilván boltban vásárolt, ipari termék. Kevés kivételtől eltekintve ezek a dezodorok mind alumínium tartalmúak, és jó részük alkoholos is. A kellemetlen testszagot viszont megszűntetik, illetve megelőzik, mi tehát akkor a probléma? A válasz: az összetétel és a hatóanyagok. Az átlagos dezodorok - alumínium tartalmuk miatt - eltömítik a mirigyek kivezető nyílásait, így megakadályozzak az izzadást. Így a szervezetünk nem tud ilyen módon méregteleníteni, és a testünk felszínének a hűtése is kissebb hatékonyságú. Ezen kívük a dezodorokban felhasznált alumíniumot kimutatták szoptatós anyák tejében is (hoppá). Bizonyos vizsgálatok szerint az így a szervezetbe került alumínium rákot okoz, meg Alzheimer-kórt, mások meg azt bizonyították, hogy az az alumínium fel sem szívódik. Szuper, hogy ilyen egyértelmű eredmények alapján dönthatünk, igaz? :) A jó hír viszont az, hogy dezodort akár otthon is készíthetünk magunknak. Pont olyat, amilyet szeretnénk. Olyan illatút, és olyan erősségűt. És nem is kell hozzá más, csak egy kis növényi zsiradék, kukoricakeményítő, méhviasz és szódabikarbóna. A szódabikarbóna tutira nem árt (vagy legalábbis eddig még senkinek nem fűződött érdeke ahhoz, hogy bebizonyítsa, milyen káros), bizonyos egyéneknél azonban allergiát okozhat, így mielőtt összekutyuljuk a cuccot, érdemes kipróbálni a hatását a bőrünkön. Ehhez elegendő, ha egy csipetnyit a hónunk aljára kenünk, és várunk néhány órát. Ha ez alatt az idő alatt nem történik semmi, akkor nyugodtan kutyulhatunk. :) Ezen kívül nem akadályozza az izzadást, nem tömíti el a mirigyeket, viszont kitűnően szagtalanít, és akár fel is szívódhat, mert meg is lehet enni, bár talán a felszívósához kicsit nagy a szemcsemérete.
Igazság szerint a szódabikarbónát így, a'la natur is használhatjuk dezodorálásra, de a vivőanyagként felkent sheavaj azért ad egy kellenes, kezehető állagot a szernek, ráadásul ápolja is a hónalj bőrét, borotválkozás után például nincs bőrpír, vagy gyulladás, égő érzés...meg ami szokott.

A recept a dobozos dezodorhoz:

4 ek sheavaj
1 nagy ek (kukorica) keményítő
1 zacskó (50g) szódabikarbona
1/4 ek méhviasz
1-2 csepp E-vitamin
illat

Az egészet (nyilván az E-vitamin és az illóolaj kivételével) nagyon alacsony lángon összemelegítjük, majd botmixerrel jó alaposan összekeverjük. Ha kész, hozzáadjuk az E-vitamint és az illatot, tégelybe töltjük, és betesszük a hűtőbe. Ha megdermedt, már használhatjuk is.


A kiöntött változat:

3 ek sheavaj
1 ek kakaóvaj
1 ek méhviasz
1 ek keményítő
E-vitamin
illat

Az elkészítés ugyanúgy történik, ahogy az előbb, de a végém nem tégelybe, hanem formába öntjük a kencét (pl szilikon jégkockaformába), és így tesszük be a hűtőbe. Kb. 24 óra alatt demed meg teljesen. Ezt a változatot nagy melegben érdemes nem hurcolni magunkkal, és 20foknál alacsonyabb hőmérsékleten tárolni. De meglátjátok, ezt a fajta dezodort elég reggel egyszer felkenni (egy-egy birsónyit), így nincs is szükség a hurcolására!