A legfinomabb kovászos kenyér - nekünk :)

Már régóta tudjuk, hogy a legnagyobb felfedezések sokszor a totális véletlen szülöttei... így volt ez ezzel a kenyérrel is. Mint minden kétgyerekes (vagy több) családanyának, nekem sincs számottevően sok "gyerekmentes" időm itthon. Az én lurkóim - főleg Réka - mindenbe beleütik az orrukat, mindenben részt akarnak venni, ami nagyon szép, és aranyos, de néha úgy szeretnék dolgokat csak a magam örömére csinálni...:) Ilyen például a tésztagyúrás. Én imádom a tésztákat! És nem csak enni, hanem  elkészíteni is. A kenyértészta az egyik kedvencem, ezt nyilván észrevettétek már. :) És a kenyértészták közül is nyilván a kovászos az überállesz. Szerintem nagyon szép, ahogy a sok órán át, amíg készül a kenyér a tészta mindig kicsit más, aztán végül érezhetően megérik a sütésre. Ez a mostani recept azért is nagyon szeretett, mert ez a folyamat csodásan végigkövethető általa.
Tehát a véletlen...Igen, a család, meg a mindenféle egyéb teendő néha elveszi az agyamat, vagy lefoglalja a memóriát, nem tudom, de egyik nap, kb. 2 hónapja teljesen elfelejtettem, hogy begyúrtam egy adag élesztős kenyeret, és eltettem kelni. Ezt úgy kell érteni, hogy a tészta 2 teljes napig feküdt magára hagyva. :) Törtem a fejem, hogy mi legyen vele, és úgy döntöttem, hogy nem dobom ki, összegyúrom jó sok liszttel, és készítek belőle kovászos kenyeret. A kovász készítésére úgysem volt soha se időm, se kedvem. Összegyúrtam hát, és odatettem a kályha mellé kelni. Több óra alatt jó nagyra megkelt, és úgy döntöttem, hogy nem sütöm még meg, hanem meggyúrom újra (leverem, így mondják, de ez totál hülyén hangzik), és elteszem még kelni. És ezt még egyszer megismételtem. Aztán megformáztam a kenyeret, bekapcsoltam 50 fokra a sütőt, és a letakart kenyeret rátettem a sütő nyitott ajtajára még keleszteni. Vártam így kb. fél-háromnegyed órát (azért nem tudok pontos időt írni, mert függ a liszttől, vagy a keveréktől, meg általában a hőmérséklettől is, hogy mennyi idő kell még a tésztának sütés előtt), majd 200-250 fokon, nagyjából háromnegyed óra alatt megsütöttem a legfinomabb kenyeret! :)
Ez volt tehát a kelesztés és a sütés módja, most megosztom az azóta kifejlesztett szupcsi lisztkeveréket is.

- háromnegyed kg kenyérliszt (nem a keverék, hanem a BL 80)
- a maradék 1 negyed rétesliszt és rozsliszt, vagy durumliszt keveréke
- egy nagy marék kovász
- 3 mokkáskanál só
- egy pici bors
- 1 ek barnacukor
- 1 dl meleg tej
- víz a gyúráshoz, amennyit felvesz
- magok és/vagy fűszerek az ízesítéshez (fokhagymával nagggyon jó)
- egy ek hidegen sajtolt napraforgóolaj, vagy amit akartok...:)

Ezeket jól összedolgozzuk, és a végén ne felejtsük el kivenni a kovásznak való tésztát, és folpackkal letakarva eltenni a következő sütésig.

Az összedolgozott tésztát vagy 5-6 órára jó meleg helyre tesszük. Ez után elővesszük, és még egyszer átgyúrjuk, ha nagyon ragad, adhatunk hozzá lisztet. Ezt még 1x-2x megismételjük, majd a formázott kenyeret jó meleg helyen még egyszer megkelesztjük.Ez után mehet a sütőbe, egészen addig, amíg olyan színűre nem sül, ami a kedvencünk.

A tuti, ha a friss kenyeret szőlőmagolajba mártogatjuk, és még egy kis olajbogyót is eszünk hozzá. :)