Ez most tényleg hidratáló, mert a szokásostól eltérően elég magas a víztartalma. Nagyon könnyű krém, nem hagy olajos érzetet a bőrön, akár nappalra is felkenhető. Én ugyan nem nagyon szeretem a nagyon vizes krémeket, és nem is igen használok ilyesmit, de többeknek nagyon bevált, ezért úgy döntöttem, hogy megosztom veletek.
Általában lecitint használok emulgeáló szernek, ekkora mennyiségű vizet azonban a lecitin - tapasztalataim szerint - nem képes megkötni, ezért ezek a krémek sztearinsavval készülnek. A sztearinsavból ráadásul tényleg rendkívül habos-könnyű krémek készíthetők, így alakítva ki az én nappali hidratáló krémem karakterét is.
Egy kb 60ml-es adaghoz:
- 30ml szőlőmagolaj
- 2/ 2 és fél ek méhviasz
- bő fél ek sztearinsav
- fél ek cetilalkohol
- 20ml rózsavíz
-5 csepp rózsafa illóolaj
- E vitamin
- Rokonsal a tartósításhoz (előtte ellenőrizzük a pH-t)
A szőlőmagolajt, méhviaszt, sztearinsavat és cetilalkoholt összeolvasztjuk vízfürdőn, közben a rózsavizet kissé felmelegítjük. Ha kész, a két fázist állandó keverés mellett összeöntjük (olajoshoz a vizes fázist, lassan). Vigyázat, ha túl sok méhviaszt adunk a krémhez, akkor keverés közben nagyon gyorsan szilárdul a krém, nem lesz időnk hozzáadni a vizet, és a hozzáöntött víz is kicsapódhat. A másik, hogy ha sztearinsavval dolgozunk, és kicsapódik a víz, nincs lehetőségünk visszamelegíteni az oldatot, és újrakeverni a krémet. Ezek miatt érdemes kevesebb méhviaszt és kevesebb vizet tenni bele elsőre!
Áldott, Békés Ünnepeket kívánunk!
VálaszTörlésNektek is Boldog Ünnepeket!
VálaszTörlés