2012. július 28., szombat

Dezodorok készítése

Visszatért a meleg, és reméljük, hogy amíg csak lehet, velünk is marad. A nagy meleg azonban izzadással is jár, amelynek intenzítása igencsak egyénfüggő. Ma már tudjuk, hogy az izzadást megakadályozni butaság, hiszen ez nemcsak hűt a nagy melegben, de egy fontos méregtelenítő folyamata is a szervezetnek. Gondoljunk csak bele, amikor szaunázunk, akkor bezzeg fogcsikorgatva ülünk a 40-50 fokban, és izzadni akarunk. Persze, a szauna az más, tudom, a hétköznapokban senki sem akar büdösen grasszálni... Elő tehát a dezodorral, ami nyilván boltban vásárolt, ipari termék. Kevés kivételtől eltekintve ezek a dezodorok mind alumínium tartalmúak, és jó részük alkoholos is. A kellemetlen testszagot viszont megszűntetik, illetve megelőzik, mi tehát akkor a probléma? A válasz: az összetétel és a hatóanyagok. Az átlagos dezodorok - alumínium tartalmuk miatt - eltömítik a mirigyek kivezető nyílásait, így megakadályozzak az izzadást. Így a szervezetünk nem tud ilyen módon méregteleníteni, és a testünk felszínének a hűtése is kissebb hatékonyságú. Ezen kívük a dezodorokban felhasznált alumíniumot kimutatták szoptatós anyák tejében is (hoppá). Bizonyos vizsgálatok szerint az így a szervezetbe került alumínium rákot okoz, meg Alzheimer-kórt, mások meg azt bizonyították, hogy az az alumínium fel sem szívódik. Szuper, hogy ilyen egyértelmű eredmények alapján dönthatünk, igaz? :) A jó hír viszont az, hogy dezodort akár otthon is készíthetünk magunknak. Pont olyat, amilyet szeretnénk. Olyan illatút, és olyan erősségűt. És nem is kell hozzá más, csak egy kis növényi zsiradék, kukoricakeményítő, méhviasz és szódabikarbóna. A szódabikarbóna tutira nem árt (vagy legalábbis eddig még senkinek nem fűződött érdeke ahhoz, hogy bebizonyítsa, milyen káros), bizonyos egyéneknél azonban allergiát okozhat, így mielőtt összekutyuljuk a cuccot, érdemes kipróbálni a hatását a bőrünkön. Ehhez elegendő, ha egy csipetnyit a hónunk aljára kenünk, és várunk néhány órát. Ha ez alatt az idő alatt nem történik semmi, akkor nyugodtan kutyulhatunk. :) Ezen kívül nem akadályozza az izzadást, nem tömíti el a mirigyeket, viszont kitűnően szagtalanít, és akár fel is szívódhat, mert meg is lehet enni, bár talán a felszívósához kicsit nagy a szemcsemérete.
Igazság szerint a szódabikarbónát így, a'la natur is használhatjuk dezodorálásra, de a vivőanyagként felkent sheavaj azért ad egy kellenes, kezehető állagot a szernek, ráadásul ápolja is a hónalj bőrét, borotválkozás után például nincs bőrpír, vagy gyulladás, égő érzés...meg ami szokott.

A recept a dobozos dezodorhoz:

4 ek sheavaj
1 nagy ek (kukorica) keményítő
1 zacskó (50g) szódabikarbona
1/4 ek méhviasz
1-2 csepp E-vitamin
illat

Az egészet (nyilván az E-vitamin és az illóolaj kivételével) nagyon alacsony lángon összemelegítjük, majd botmixerrel jó alaposan összekeverjük. Ha kész, hozzáadjuk az E-vitamint és az illatot, tégelybe töltjük, és betesszük a hűtőbe. Ha megdermedt, már használhatjuk is.


A kiöntött változat:

3 ek sheavaj
1 ek kakaóvaj
1 ek méhviasz
1 ek keményítő
E-vitamin
illat

Az elkészítés ugyanúgy történik, ahogy az előbb, de a végém nem tégelybe, hanem formába öntjük a kencét (pl szilikon jégkockaformába), és így tesszük be a hűtőbe. Kb. 24 óra alatt demed meg teljesen. Ezt a változatot nagy melegben érdemes nem hurcolni magunkkal, és 20foknál alacsonyabb hőmérsékleten tárolni. De meglátjátok, ezt a fajta dezodort elég reggel egyszer felkenni (egy-egy birsónyit), így nincs is szükség a hurcolására!

2012. július 20., péntek

Egy kis felfrissülés a melegben: radler házilag

Ez a recept Tituszé, tegnap készítette el az első adagot, és olyan fincsi volt, hogy ma elkészült a második terítés is. :)

Végy több üveg finom világos sört. Ez elég fontos, mert a radler klasszikusan 50% sörből és 50% citromléből áll. Ez utóbbi elkészítéséhez szükség lesz 4 db szép nagy citromra (ne szégyeljünk citromot használni citromlé helyett...), szódára és nádcukorra.  A citromok levét kifacsarjuk, hozzáadunk 5 ek nádcukrot, és ezt felöntjük szódával úgy, hogy az egész egy liter legyen. Lefedjük, és hűtőbe tesszük, ahogy egyébként már előzőleg a sörökkel is tettük. Ha minden jó hideg, akkor elkészítjük belőle a nagyon finom radlerünket: fele sör, fele citromlé, vagy ahogy tetszik. :) Kellemes hűsölést kívánok! :)


2012. július 19., csütörtök

Levendulaszüret

Ezt a bejegyzést már kb. egy hónapja meg szerettem volna írni, illetve közzé szerettem volna tenni, de sajnos a technika ördöge megint közbelépett. Hiába, ez az ára annak, hogy a világ zajától távol élünk, hiszen így a 21. századi civilizációtól is iszonyú távol vagyunk, ami néha igencsak bosszantó. :)) De most úgy tűnik, hogy újra sikerül bejegyzést írnom, és megpróbálom behozni a lemaradásomat, hiszen annyi minden történt!
A levendulaszüretet például egyszerűen nem hagyhatom ki, egyrészt, mert Réka olyan édesen lelkes volt, másrészt pedig úgy tűnik, hogy az illatok, illóolajok, és a fűszerek illata már a gyermekeim életének is szerves részei. Rékám legújabb hobbija (nicsak!) a krémkeverés, ami többnyire vízből, homokból és sárból történik. De akármilyen hányavetinek is tűnik ez a megoldás a felületes szemlélő számára, illata mindig van ezeknek a krémeknek. Kerül beléjük levendulavirág, citromfű, illetve bármilyen illatanyag, ami éppen kéznél van. Bendegúzom pedig még a készülő betonba is tesz "illatot" (ő így hívja a beledobált különféle virágokat), de sohasem túl sokat, csak módjával, visszafogottan, diszkréten. :)
A levendulaszüretről szóló bejegyzés tehát így szól, még akkor is, ha kicsit megkésett:

Ezen a héten szüreteltük a levendulát (2012.06.24.). Az idő ragyogó, melegen süt a nap, és ez a legmegfelelőbb időszak a szüretre is, hiszen akkor a legmagasabb a virágok illóolaj tartalma, amikor a legmelegebben tűz a nap, és persze a virágok már teljesen kinyíltak. Nekünk összesen 10 bokrunk van, 4 bokor angol levendula, és 6 bokor francia. A kettő között alapvetően az a különbség, hogy az angol levendula szára magasabbra nő, és az illata is sokkal erősebb, karakteresebb. A francia levendula szára alacsony, az illata pedig lágyabb, nőiesebb. Én, a magam részéről, mint alapvetően a végletek embere, az angol levendulát preferálom, amely megjelenésében, és illatában is közelebb áll hozzám.
A leszüretelt levendula több mindenre használható. Szárítás után készülhetnek belőle illatosító zsákocskák, amelyek szekrénybe téve az illatosítás mellett nagyon jó molyűzők is. A szárított virágokat beáztathatjuk kevésbé karakteres bázisolajba, és ezt a keveréket napra téve pár hét alatt "levendula olajat" kaphatunk. A még friss virágokból készíthetünk "levendulavizet" is, amit az elkészítés után mindenképpen hűtőben kell tárolni. A levendulát áztathatjuk mézbe is, amitől kellemesen fűszeres, kesernyés ízű mézet kapunk, ami nekem személy szerint nem ízlik, de ez ugye tök szubjektív...:) Készíthetünk belőle szörpöt, ami magában talán túlzás, de pl citromfűvel együtt egészen finom. :) A szára és a levele se vesszen kárba: megszárítva, és aromazáró dobozva eltéve télre melengető-nyugtató teát tudhatunk a magunkénak. Egy szó, mint száz: ez egy csodanövény, és ráadásul az egyik barátnőm legutolsónak született kislányát is így hívják! :)

Ez az angol levendula:


Ez a borzas pedig a francia:


Egyesek motorral érkeznek...:


...és szüretelnek:


Bendegúz inkább támfalat rak: